Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. A farsang a lakodalmak, disznótorok s egyéb mulatozások időszaka volt. Hamvazószerdát megelőző 3 nap, -melyet "farsangutójának", "farsangfarkának" is szokás volt nevezni- az igazi mulatozások, játékok ideje.
Litkén az első világháború előtt farsang 3 napján nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. A vasárnapi litánia után kezdődött a mulatozás s tartott 3 napig. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házakra betérve az alábbi verset mondták:

Ipolytarnócon a farsangkeddje a "bakkuszok" napja volt. A legények különböző maskarákat magukra öltve, arcukat álarc mögé bújtatva, kezükben nyársat tartva, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit.
Végül a fonóházba mentek, ahol a házaknál kapott tojást megsütötték, a szalonnát a cigányoknak adták. Levették jelmezeiket és táncolni mentek. A bakkuszoknak kedvelt játéka volt, hogy az utcán bámészkodókhoz odamentek, incselkedtek velük, bekormozták őket.
A farsangi táncmulattság a házasságok előkészítője is volt. A XX. század elején Honton az a lány, aki "valamelyik legényre számított", annak farsang vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is kaphatott, bármennyit elfogadtak a fiús háznál, de csak azt a bokrétát tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett, akit a szülei kiszemeltek számára feleségül.
Ez a lány a legény anyjától húsvétkor rózsás pántlikát kapott. A táncmulattságban is azt a leányt illett elősször táncba vinni, akinek a bokrétáját viselte.
Ez a hosszú mulatozásos farsangi szokás a két világháború között szűnt meg, amikor is a falusi, paraszti életmód megváltozott, a falusi fiatalság egyre nagyobb számban talált munkát a környékbeli bányákban, a salgótarjáni ipari üzemben.

Hipp-hopp farsang!
megölték az ártányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját,
Adjon az Úr Isten
ennek a gazdának
hat szép ökröt,
nyolc kis bérest,
arany ekét a kezébe,
arany búzát a földjébe,
Hipp-hopp farsang!

A farsang utolsó napja, a mulatozások ideje. Nevét onnan kapta, hogy ezen a napon volt szabad utóljára húst enni, húsvét előtt. Húshagyókeddet követő nap: hamvazószerda, a 40 napos böjt kezdete.

A katolikus vallású lakosságnál szigorú böjt nap. A farsang után következő nagyböjt kezdete, húshagyó keddet követő nap.
Nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. Majd a XII. századtól általános egyházi szertertássá vált a hamvazkodás. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megjelölte vele. Közben a következő mondatot mondta: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel."
Úgy tartották, aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Mátraszőllősön szokás volt ezen a napon a fazekakat, lábasokat hamuval kitörölni, hogy nyoma se maradjon a zsíros húsételnek. Ettől a naptól kezdve húsvétig tilos volt a húsételek fogyasztása. Olajjal, vajjal főztek, állandó étele ennek az időszaknak a cibere illetve kiszi volt.

(Forrás: paloc.index.hu)